Ma voltunk az első CTG-vizsgálaton. A kismama hasára tett két tappancs egyike a magzat pulzusszámát mutatta, a másik pedig a méh összehúzódásait mérte (0-tól 99-ig). A baba pulzusszámát mérő, egyik tappancsot állítólag a méh azon pontjára szokták tenni, ahol a magzat szívműködése a legjobban észlelhető. A másik, a méhösszehúzódásokat mérő tappancsot pedig pont Nelli baba "fejére" tudta rányomni a doktornő, babánk ennek nem örült és nagy mozgolódásokkal ezt a tudomásunkra is hozta :-)
Az eredményről annyit, hogy a magzati pulzusszám állítólag 120-160/perc között normális a terhesség 36. hetétől. A mi eredményünkből az látszik, hogy 130/perc-nél kisebb érték szinte alig látható, tehát igen-igen aktívan vert akkor a baba szíve: az értékek 130 és 160 között voltak, fel-felugrásokkal 170-re, míg a vizsgálat legelején amikor a doktornő a baba fejére nyomta a tappancsot 180-185-re is felment a pulzusa, annyira küzdött a nyomás ellen...
Ezzel egyidőben a méhösszehúzódásokat regisztráló eszköz által rajzolt grafikon 6-7 alkalommal is felment a legfelső 99-es értékre, tehát a méh gyakran elég erősen összehúzódott, nem feltétlenül a baba pulzusnövekedésével párhuzamosan. A nem túl bőbeszédű doktornő annyival kommentálta a kinyomtatott grafikonunkat, hogy "Rendben van" és ennyivel elintézettnek is vélte a tájékoztatásunkat, máris adhattuk át a helyünket a következő kismamának. Hiába, a futószalag...
