A H1N1 oltási mizéria lecsengése után (nem oltattuk be magunkat) a következő dilemmánk a születenedő baba köldökzsinórvérének levétele vagy le nem vétele. A sejtbank cégek nagy erőkkel kampányolnak a levétel melletti érvekkel, a szülők által nagyon fontosnak tartott biztonság és gyógyulási esély szavakat sulykolva. A levétel ill. tárolás ára nem éppen alacsony, így hát az Internetes fórumok olvasgatása mellett megkérdeztünk több orvost és szülészt is hogy ők a napi gyakorlatuk szerint mit javasolnának az előnyöket és hátrányokat egybevetve.
Abban mindenki egyetértett, hogy alapvetően nem rossz ötlet a köldökzsinórvér levétele, mert ha családon belül kell felhasználni a jövőben, akkor jóval nagyobb eséllyel fogadja be a szervezet a genetikai egyezőség miatt, mintha idegen őssejteket kapna a beteg. De érdemes egyáltalán ennyire felkészülni egy igen ritka betegségre? Orvosok szerint akkor érdemes megfontolni a levételt, ha családon belül _már_ történt, vagy okkal _várható_ a jövőben olyan betegség, amelynek leküzdésére érdemes minden egyes őssejtet bevetni.
Fontos kérdés továbbá, hogy ha valóban baj van és fel kell használni, akkor elegendő lesz-e a korábban levett köldökzsinórvér. Ha pedig még nagyobb a baj, akkor az átültetésre szoruló családtag részére állítólag lehet találni külföldi, közösségi őssejt bankból megfelelő anyagot, ami rendelkezésre áll függetlenül attól, hogy van-e saját korábban levett őssejt vagy nincs. A tárolás biztonsága pedig egy következő kérdés. Viszonylag nehéz elképzelni, hogy 20 éven át a lehető legnagyobb gonddal őrzik mindenkinek a levett őssejtjeit (eladják a céget, esetleges felszámolás, telephely változtatás, országok közötti utaztatás, stb) és azok ráadásul a felengedés után mind használhatóak is lesznek. Sok a kérdőjel.
Tehát mi nem vetetünk le köldökzsinórvért, és reméljük hogy ez az őssejt-téma a H1N1 oltás mizéria elmúlásához hasonlóan szintén a feledés homályába veszik (nem lesz rá szükség soha)...