Nelli útja a születésig

Hahó! Kishúgom született! Ma délelőtt Lotti baba kibújt anyu pocakjából 3300 grammal és 52 cm-vel.Baba és mama most is jól vannak. Újra köszönjük a Szent Imre Kórház minden dolgozójának akik részt vettek a műtéten. Nagyon boldogok vagyunk!!!

Nagy örömmel kürtölöm világgá, hogy nemrég volt a 2. szülinapom és pár hét múlva bújik ki anyu pocakjából a testvérkém. A neve Lotti lesz. Majd ha kibújik, nagyon sokat fogunk együtt játszani, ugrálni, momózni és focizni.

Saját szoba is várja Lottit, én kaptam egy nagyobb szobát, egy nagy lányos szobát, míg Lotti az én kis szobámban fog majd aludni. Tetszeni fog neki. Én is nagyon jól éreztem magam ott.

Nagyon várjuk már őt.

Nagyon friss az élmény, ma délelőtt 10:11-kor megszületett Nelli baba 2650 grammal és 51 cm-vel előre tervezett császármetszés útján. Baba és mama jól vannak. Megtörtént a csoda, amire egész idáig vártunk. Egészséges és szép babánk született aki máris a cicit keresi. Köszönjük a Szent Imre Kórház minden dolgozójának akik részt vettek a műtéten. Nagyon boldogok vagyunk!!!

Fülledt, nagy meleg van a Mediterrán Lakóparkban, a lakásba reggeltől estig besüt a nap, ami mindig jó kivéve ha egy kismama éppen egy kis hűvöset szeretne magának. A tegnap esti szunyókálást például a kispapa meg is örökítette egy matricával, ami majd az autó hátuljára kerül fel hamarosan :-)

Ezen a tanfolyamon szó lesz az első mellretételről, különböző szoptatási technikákról, a fejés fontosságáról és technikájáról, az éjszakai szoptatásról, az anyatejtermelést fokozó szerekről és módszerekről, a félelmekről, a nehézségekről és ezek megoldásairól. A tanfolyam időtartama: 3 óra. A tanfolyam díja: 5000Ft - www.babaelsosegely.hu

Szeretnénk ha Nelli babának jól menne majd a szopizás, ezért elmentem a Dr. Csomai Zita által tartott szoptatásra felkészítő tanfolyamra. Hasonlóan jó élményeket kaptam mint a babaelsősegély-tanfolyamon: rengeteg tanácsot és jó ötleteket. Az tetszett a legjobban hogy sokféle lehetséges megoldásról volt szó egy-egy esetleges problémára, így biztos vagyok abban hogy valamelyik biztosan beválik majd nekünk is.

A második CTG-vizsgálat megmutatta, hogy Nelli baba továbbra is magas fordulatszámon pörög-forog odabenn, az igen gyakori méhösszehúzódásoknál emelkedett pulzusszám látható. Babánk tehát aktív és jól érzi magát odabenn, és ehhez az is biztosan hozzájárul hogy a faros fekvés miatt több helye van még a pocakban.

A kismama általános közérzete az utolsó hetekben és napokban, a nagy meleg beköszöntével nem kifejezetten kirobbanó. A gyakori, pocakkeményedéssel járó jóslófájások nem nevezhetőek kellemesnek, viszont Nelli valószínűleg jól érzi magát és ez a legfontosabb; folyamatosan ficánkol a pocakban. Elérkezett az az idő, amikor a kismamának nem kényelmes már sem ülni, sem állni és feküdni sem, de nem panaszkodunk, minden nap hálásak vagyunk a sorsnak, hogy várhatjuk Nelli babánkat...

Ha az előzetes terven senki és semmi nem változtat, Nelli baba 17 nap múlva császárral megszületik. A kismama nagyon jól van, bár az éjszakai elalvás ill. folyamatos alvás nem mindig zavartalan, különösen az ágyban való egyik oldalról a másikra való átfordulás megy nehézkesen :-) Nagyon jó szolgálatot tesz ilyenkor például a lábak közé tett speckó hosszúkás párna.

Pocakkeményedés igen sokszor van naponta, hogy ezeket a baba mozgása okozza-e éppen vagy a méh erősebb összehúzódásai, nem tudni. A kismama délutánra már nagyon elfárad és ilyenkor a lehető legkényelmesebb pihenő helyzet a félig ülő-fekvő helyzet a kedvenc hosszúkás párnának dőlve.

Ma voltunk az első CTG-vizsgálaton. A kismama hasára tett két tappancs egyike a magzat pulzusszámát mutatta, a másik pedig a méh összehúzódásait mérte (0-tól 99-ig). A baba pulzusszámát mérő, egyik tappancsot állítólag a méh azon pontjára szokták tenni, ahol a magzat szívműködése a legjobban észlelhető. A másik, a méhösszehúzódásokat mérő tappancsot pedig pont Nelli baba "fejére" tudta rányomni a doktornő, babánk ennek nem örült és nagy mozgolódásokkal ezt a tudomásunkra is hozta :-)

Az eredményről annyit, hogy a magzati pulzusszám állítólag 120-160/perc között normális a terhesség 36. hetétől. A mi eredményünkből az látszik, hogy 130/perc-nél kisebb érték szinte alig látható, tehát igen-igen aktívan vert akkor a baba szíve: az értékek 130 és 160 között voltak, fel-felugrásokkal 170-re, míg a vizsgálat legelején amikor a doktornő a baba fejére nyomta a tappancsot 180-185-re is felment a pulzusa, annyira küzdött a nyomás ellen...

Ezzel egyidőben a méhösszehúzódásokat regisztráló eszköz által rajzolt grafikon 6-7 alkalommal is felment a legfelső 99-es értékre, tehát a méh gyakran elég erősen összehúzódott, nem feltétlenül a baba pulzusnövekedésével párhuzamosan. A nem túl bőbeszédű doktornő annyival kommentálta a kinyomtatott grafikonunkat, hogy "Rendben van" és ennyivel elintézettnek is vélte a tájékoztatásunkat, máris adhattuk át a helyünket a következő kismamának. Hiába, a futószalag...

A mai ultrahangon kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben van, Nelli baba behozta a korábban mért növekedésbeni lemaradását és minden bizonnyal jól érzi magát odabenn. Mivel még mindig faros a menyecske és elég aggodalmaskodás volt már eddig is, az orvos tanácsára császárra készülünk, ami a babának mindenképp könnyebbség. A dátum is megvan már: június 17. Ezt az időpontot és tervet már csak Nelli baba írhatja át, ha időközben megfordulna vagy esetleg elkezdene hamarabb kifelé jelentkezni :-)

Orvosi szakkifejezéssel élve a babánk jelenleg fekvési rendellenességben fejlődik odabenn (csak hogy ne legyen minden teljesen rendben), ugyanis medencevégű fekvést diagnosztizált eddig minden ultrahang. Egyébként pedig még mindig intenzíven mozgolódik, nyújtózkodik, ki-kinyomja a fejét, kezét, könyökét, térdét, valamilyét mindig, nagyon aranyos... ;-)

Az orvos szerint az általános szabály az, hogy egyszerű fartartás + bármilyen társindikáció = császármetszés. Nálunk az IVF (lombik) ténye fedi a társindikáció fogalmát, tehát nagy valószínűséggel császár vár ránk... bár még semmi nincs eldöntve, várunk még 1-2 hetet, hogy hátha megfordul a kislány odabenn, és ha nem akkor valószínűleg kitűzzük az orvos javaslatára a programozott császár időpontját. Bár még ekkor is dönthet másképp a baba, ha a kitűzött időpontig egyszer csak befordul a szülőcsatornába.

Mi elfogadjuk bármelyik születési helyzetet, mert biztosak vagyunk abban hogy ha farfekvéses marad a baba akkor annak jó oka van. Valószínűleg úgy tud majd a legjobban megszületni és ezt ő tudja legjobban. Igyekszünk nem aggódni és elfogadni a fennálló helyzetet. Ezt a meggyőződésünket erősítik a farfekvésbeni lehetséges szülési komplikációkról olvasottak is. Lehet hogy a babának van igaza és azért nem fordul meg, mert számára is és az anyukájának is a császár lesz a legjobb megoldás. Akárhogyan is lesz, örömmel várjuk majd a születés napját. Nem most. Hanem kb. 1 hónap múlva :-)

Jelentem itt vagyok (dátum: 2010-04-20), jól vagyok, folyamatosan püffölöm anyu pocakját belülről (már amikor éppen nem alszom), és sokszor csuklok is. Anyu nagyon sokat szeretget és simogat, az apu meg minden nap énekel meg magyaráz nekem, nagyon szeretem őket!

A H1N1 oltási mizéria lecsengése után (nem oltattuk be magunkat) a következő dilemmánk a születenedő baba köldökzsinórvérének levétele vagy le nem vétele. A sejtbank cégek nagy erőkkel kampányolnak a levétel melletti érvekkel, a szülők által nagyon fontosnak tartott biztonság és gyógyulási esély szavakat sulykolva. A levétel ill. tárolás ára nem éppen alacsony, így hát az Internetes fórumok olvasgatása mellett megkérdeztünk több orvost és szülészt is hogy ők a napi gyakorlatuk szerint mit javasolnának az előnyöket és hátrányokat egybevetve.

Abban mindenki egyetértett, hogy alapvetően nem rossz ötlet a köldökzsinórvér levétele, mert ha családon belül kell felhasználni a jövőben, akkor jóval nagyobb eséllyel fogadja be a szervezet a genetikai egyezőség miatt, mintha idegen őssejteket kapna a beteg. De érdemes egyáltalán ennyire felkészülni egy igen ritka betegségre? Orvosok szerint akkor érdemes megfontolni a levételt, ha családon belül _már_ történt, vagy okkal _várható_ a jövőben olyan betegség, amelynek leküzdésére érdemes minden egyes őssejtet bevetni.

Fontos kérdés továbbá, hogy ha valóban baj van és fel kell használni, akkor elegendő lesz-e a korábban levett köldökzsinórvér. Ha pedig még nagyobb a baj, akkor az átültetésre szoruló családtag részére állítólag lehet találni külföldi, közösségi őssejt bankból megfelelő anyagot, ami rendelkezésre áll függetlenül attól, hogy van-e saját korábban levett őssejt vagy nincs. A tárolás biztonsága pedig egy következő kérdés. Viszonylag nehéz elképzelni, hogy 20 éven át a lehető legnagyobb gonddal őrzik mindenkinek a levett őssejtjeit (eladják a céget, esetleges felszámolás, telephely változtatás, országok közötti utaztatás, stb) és azok ráadásul a felengedés után mind használhatóak is lesznek. Sok a kérdőjel.

Tehát mi nem vetetünk le köldökzsinórvért, és reméljük hogy ez az őssejt-téma a H1N1 oltás mizéria elmúlásához hasonlóan szintén a feledés homályába veszik (nem lesz rá szükség soha)...

A hétvégén megtudtunk egy csomó érdekes és hasznos dolgot a Padma Jógastúdióban tartott fél napos baba-elsősegély tanfolyamon. Dr. Csomai Zita (www.babaelsosegely.hu) gyakorlatias és nagyon jó hangulatú előadása után úgy érezzük, hogy legalább tudjuk hogy vészhelyzetben mit kellene (azonnal) csinálni a babával. A tanfolyam egyik legfontosabb eleme az újraélesztés volt, amit érdemes rendszeresen egy játékbabán gyakorolni, hogy a mozdulatok sorrendje megmaradjon egy esetleges váratlan helyzetre is.

Dr. Csomai Zita orvos-természetgyógyász tart szoptatásra felkészítő tanfolyamot is, amelyre szintén el fogunk menni, pontosabban a kismamát delegálom a részvételre. :-) És egyben maximálisan ajánljuk is Zitát mindenkinek, aki hasonló oktatáson szeretne résztvenni.

Az újabb növekedési kontroll-vizsgálatot ezúttal egy helyettes orvos végezte el nekünk, mert orvosunk éppen szabadságon volt. Az általa mért adatok szerint a baba a 2 héttel ezelőtti vizsgálat óra semmit nem nőtt! Így a számított időnél kb. 3-4 héttel kisebb a baba! Az orvos annyit mondott hogy konzultáljunk a kezelőorvosunkkal, akit ijedten azonnal fel is hívtunk és sajnos nem tudott megnyugtatni, hiszen ha ez így van akkor a baba valószínűleg nem érzi jól magát odabenn és meg kell szakítani a terhességet.

Mivel az általunk választott Szent Imre Kórházban - ahova az orvosunk tartozik, - nincs koraszülött-osztály így a MÁV kórházba tanácsolt minket ellenőrző ultrahangra. Arra is felkészített minket hogy megfigyelésre esetleg benntartanak és ha valóban nem fejlődik a baba akkor idő előtt meg kell születnie, hogy kinn próbálja behozni a méretbeni lemaradását. Leírhatatlan aggodalom és félelem lett úrrá rajtunk ezek hallatán! Azonnal indultunk is a MÁV kórházba, ahol az ajánlott orvos megvizsgált és olyat mondott amire egyáltalán nem számítottunk: Nelli baba méretei kb. megfelelnek a számított korának, és a 3 órával(!) előtte mért méretek egyszerűen tévesek! Abszolút megnyugtató eredményt láttunk és kaptunk, de azt a bizonyos három óra hosszát megélni pokoli volt... Az orvos kérésére a biztonság kedvéért 4 nap múlva újra elmentünk és újra megnyugtató eredményeket láttunk: Nelli baba folyamatosan növekszik! Reméljük hogy ez az egész csak egy rossz emlék marad majd.

Miközben Nelli baba rendületlenül gyarapszik és tornászik odabenn, a babaszoba is hamarosan fullos lesz. Legújabb szerzeményünk a www.mesedekor.hu honlapról 3 cm vastag tömör hungarocell származékból készült, kézzel festett, mesefigurás gyermekszoba falidísz. Vettünk egy vagon figurát, felhőt, füvet, susnyát, csigát, pillét, gombát, és hát ezeket kellene szépen feltenni a kombi-ágy fölé (...) És igen, elkészült a mesefal. Háttér festése nélkül is jól mutat a kis szobában a mesefigurákkal teli fal.

Már egy ideje próbálunk rájönni, hogy Nelli baba feje vajon még mindig fenn van-e vagy netán már fejjel lefelé közlekedünk vele. :-) Az ultrahangon még az látszott, hogy előre tekint, a feje fenn, a végtagok lenn. A minap azonban a baba csuklásait már határozottan nagyon lenn éreztük, tehát elképzelhető hogy azóta megfordult és fejjel lefelé rögzült. Erre enged következtetni az is, hogy fenn a köldök környékén amolyan láb-rúgásokat érzünk, míg lenn kicsit kisebbeket, amiket inkább a kezek ill. könyökök okozhatnak.

Érdekes még a baba nyújtózkodása is, ekkor a lábával kinyomja a kismama pocakját és a lenn lévő fejét pedig nyomja a gát felé. Legyen akárhogy is, nagyon aranyosan csinálja :-)

A 30-31. héten újabb ultrahangra szántuk el magunkat az Istenhegyi Géndiagnosztikárn mert az ottani szuperéles ultrahang készüléken látni akartuk, hogy a baba "még mindig kislány-e" és hogy hogyan fest most odabenn. A váróteremben a baba szokásosan fészkelődött-mozgolódott, talán érezte a kismama nyugtalanságát és aggodalmát. A vizsgálat első és számunkra legfontosabb eredménye az volt, hogy már nyoma sincs a 18. heti UH-on látott plexus cysta-nak, tehát valóban eltűnt és semmi gond nem lett belőle (pedig mennyire megijedtünk annak hallatán a 18. héten). Nelli babának jó szívműködése és életjelenségei mutatkoztak. Egy igazi, sokat mozgó kis atléta-csaj tornászik odabenn! :-) Lepény a fundusban, átlagos mennyiségű magzatvíz, amelyből néha túl mohón kortyol a baba és ezután igen vicces módon csuklik perceken át: a kismama pocakja ütemesen berezonál minden egyes csuklással. Talán még élvezi is ezt a baba?

A méreteket tekintve úgy tűnik, hogy picit lemaradásban vagyunk a nagy átlaghoz képest (már megint ezek a számok, már megint a matematika):
BPD:  7,55 cm fejátmérő
HC:  26,89 cm fejkörfogat
AC:  25,29 cm haskörfogat
FL:  5,83 cm combcsonthossz
Súlybecslés:  1460 gramm
A biometriai adatok alapján ez 29w+2d -nek felel meg, miközben a hagyományos számítási mód szerint 31w+0d -ban vagyunk.

Az ultrahang vizsgálatnak tehát megint sikerült valamivel elvennie a jó kedvünket. Nagyon jó volt ugyanis látni Nelli babát a képernyőn, még mosolygott is egyszer! :-) És igen, továbbra is kislánynak látjuk. Ezzel a biometriailag "átlaghoz képest kisebb" mérettel azt mondta a doki, hogy a növekedés kontrollja javasolt. Kíváncsian szétnéztünk az Interneten és otthoni babás könyvekben/magazinokban is, hogy a fenti méretek valóban ennyire rosszak-e és kiderült hogy az ég-világon semmi baj nincs ezekkel a méretekkel, a legtöbb helyen 30. heti méretekről van szó, és a másfél kilós súly is tökéletesen jó.

A kismama hasa egyre nagyobb, néha úgy érzi mintha egyik napról a másikra nőne és nehezebb lenne a baba, egyre jobban húzza lefele a pocakot, és egyre nagyobbat zöttyen a pocak lefekvésnél és egyik oldalról a másikra fordulásnál. Nagyon várjuk Nelli babát, kb. másfél hónap múlva!

Továbbra is jó egészségben fejlődünk és szépen gömbölyödik a kismama pocakja, néha előre csúcsosodó formában, néha szélesebb kivitelben. A legérdekesebb látvány most az amikor a baba minden valószínűség szerint a fejét kinyomja és a kismama hasának egyik oldala jócskán megemelkedik. E kis domb tapintása egy keményebb baba-testrészre, alakjából ítélve a fejére enged következtetni.

Kisebb has-hullámzások is láthatóak már, rendszeresen fészkelődik és helyezkedik a baba odabenn, néha pedig kifejezetten nagy erővel rúgja gáton a kismamát... Állítólag ezek a mozgások és rúgások ennél a 30. heti erősségnél még intenzívebbek lesznek, és mi nagyon várjuk a folytatást :-)

A korábbi kombinált tesztünk eredményét kiegészítettük egy újabb vérvétellel (19. héten), amely összesen hat jelző komplex értékelésével és azok az anyai életkorral való összevetésével határozza meg a magzati rendellenesség kockázatát (Integrált teszt). Ahogyan a nagy könyvben meg van írva:  "A második vizsgálat újabb vérvétellel jár, ajánlottan 15. vagy a 16. héten, de a terhesség 22. hetéig elvégezhető. Az Integrált-teszt a két vizsgálat részeredményeinek összevetésével határozza meg a rendellenességek előfordulásának kockázatát."

Nagy megkönnyebbülésünkre az integrált teszt eredménye a lehető legkedvezőbb lett, matematikailag a legkisebb kockázati besorolást kaptuk, íme a számok, ha valaki szívesen hasonlít össze értékeket:

A várandósság 20. betöltött hetével végre egy kicsit megnyugodtunk, hogy nem kell várni egy-egy komoly leletre és eredményre, mert minden rendben van. Nagyon jól jött ez az integrált teszt kedvező eredmény számunkra, amelyet másoknak is ajánlunk aki megnyugtatást szeretne aggodalmaira.

Az általunk nagyrabecsült Dr. Czeizel Endre egy rövid személyes konzultáción szintén megnyugtatott bennünket arról amit már a nőgyógyászunk elmondott, hogy a plexus chorioideus cysta egy természetes átmeneti fejlődési jelenség a magzat fejlődése során, amely idővel eltűnik. Aggodalomra semmi ok. A plexus chorioideus cysta akkor érdemelne komolyabb figyelmet, ha egyéb más tünettel együtt jelentkezne. És ezzel a következtetéssel meg is nyugodtunk... :-)

A 19. héten (18+4) történt a vizsgálat, ami kb. 20 percet vett igénybe. Csemniczky doktor javaslatára az Istenhegyi Géndiagnosztika központba mentünk, ahol Dr. Bátorfi József végezte a vizsgálatot. Nagyon szimpatikus volt, mindent részletesen megnézett és közben el is mondta illetve mutatta, mikor mit látunk. Leírhatatlan érzés volt látni Őt, jól kivehető volt minden apró testrésze és volt olyan aranyos, hogy minden szögből láttatni engedte magát, hiszen a vizsgálat alatt végig mozgolódott, hadonászott a lábaival és a kezecskéivel. Megható pillanat volt (most is könnybe lábadt a szemem)...és amikor a doktor úr megkérdezte, felfedheti-e a baba nemét, a gyors igen válaszunk után azt mondta, hogy "Ő egy kislány.". Hát akkor kicsordult a kismama könnye és megszorította a kispapa kezét, hiszen teljesült az álma, kislány gyermekről álmodott mindig.

A méretei megfeleltek egy 19. hetes (18+4) magzatnak:
NB: 5,8 mm (orrcsont)
BPD: 44,9 mm (fejátmérő)
HC: 155,6 mm (fejkörfogat)
AC: 127,5 mm (haskörfogat)
FL: 28,0 mm (combcsonthossz)

Üröm volt az örömben, hogy "a bal oldalon egy 4,4 mm-es plexus chorioideus cysta látható, mely a kromoszómarendellenesség kockázatát másfélszeresére emeli." A kombinált teszt eredményét ez a tény rontotta, s bár még mindig negatív eredményünk vot, de a határérték közelébe kerültünk. A doktor úr javasolta, hogy egy rutinszerű magzatvíz mintavétellel zárjuk ki annak lehetőségét, hogy a babának fejlődési rendellenessége van. A döntést ránk bízta és azt kérte, hogy a 20. hétig bezárólag döntsünk. Ennek azért van jelentősége, mert a vizsgálat eredménye kb. 3 hetet vesz igénybe, és egy esetleges kedvezőtlen eredmény tudatában a terhesség csak a 24. hétig szakítható meg. Nem kell mondanom milyen nyugtalanok lettünk, hiszen mi nem szándékoztunk, hacsak nem nagyon indolkolt, elvégeztetni ezt a vizsgálatot mert ennek kockázatát (1% vetélés) magasnak találjuk. Egy korábbi spontán vetéléssel és egy hosszadalmas hormonkezeléses lombik eljárással mögöttünk, ráadásul egy negatív (jó) rizikó-eredmény birtokában, nagyon nehéz lett volna egy kockázatos vizsgálatra igent mondanunk. Természetesen mi is minden fórumon próbáltunk többet megtudni erről a cisztáról, kikértük minden orvosunk véleményét, hiszen mi bennük hiszünk a mai napig is. Ők megértették az aggodalmunkat és abban állapodtunk meg, hogy a mintavételi "szúrásos" vizsgálatot nem vállajuk, viszont helyette elvégeztetjük az integrált tesztet és kikérjük Dr. Czeizel Endre orvosgenetikus véleményét is.

Az általunk nagyrabecsült Dr. Czeizel Endre egy rövid személyes konzultáción szintén megnyugtatott bennünket arról amit már a nőgyógyászunk elmondott, hogy a plexus chorioideus cysta egy természetes átmeneti fejlődési jelenség a magzat fejlődése során, amely idővel eltűnik. Aggodalomra semmi ok. A plexus chorioideus cysta akkor érdemelne komolyabb figyelmet, ha egyéb más tünettel együtt jelentkezne. És ezzel a következtetéssel meg is nyugodtunk.

(...) 2010. május 20.
És valóban semmi következménye nem lett ennek a rosszul hangzó plexus chorioideus cysta dolognak, mert a 30. heti ultrahangon már nyoma sem volt ennek! Tehát ezzel talán másoknak is reményt tudunk adni, hogy nem feltétlenül dől össze a világ ha a 18-19. heti ultrahang ilyen cisztát diagnosztizál.

"A Kombinált-teszt a terhesség első trimeszterében (11. és 13.+6 terhességi hét között) két tényezőt vizsgál az anyai vérben, az első trimeszteri ultrahangvizsgálat eredményének számbavétele mellett. A rendellenesség kockázatának meghatározásához az ún. PAPP-A és béta-hCG biokémiai markerek és az ultrahanggal vizsgálható tarkóredő-vastagság (NT) értékét veszik figyelembe."

A kombinált tesztet természetesen mi is elvégeztettük a Sejtbanknál és az 1:440 (0,23%) eredmény egyrészről negatív (jó) lett (PAPP-A: 0.47 MoM, Szabad béta hcg: 1.58 MoM, Tarkóredő vastagság: 1.16 MoM), másrészről viszont nem tudtuk igazán összehasonlítani, hogy az 1:250 határhoz képest ez most mennyire jó eredmény. Orvosunk megnyugtatott, hogy ez jó eredménynek számít azzal együtt is hogy, "a kockázat számítása, annak figyelembevételével történt, hogy a fogamzás mesterségesen elősegített (IVF)." Ezek tudatában nyugodtan néztünk a karácsony elé, ami életünk egyik legszebb ünnepe lett.

2010 január közepén kellett a kötelező AFP vizsgálatra mennünk, aminek az eredménye nem volt megnyugtató. Gyors utánaszámolás után ugyanis kiderült, hogy nem a 16. hanem a 17. héten került sor a vérvételre, viszont a vérvételi lapra 16. hetet írtunk be. Így értelemszerűen egy héttel később a mért érték magasabb volt a kelleténél, de még így sem lett pozitív (rossz) a teszt. A megnyugtatásunk miatt a nőgyógyászunk genetikai ultrahang vizsgálatot javasolt, amely legkőképpen azért szép mert a babát egy nagyon modern ultrahanggal lehet mozogni látni :-).

Ha tehette volna, kismama minden nap meg akart volna bizonyosodni arról, hogy a babánk él és jól van odabenn, de mégsem mehettünk el minden nap nőgyógyászhoz emiatt :-) Kispapa ezért gondolt egyet és karácsonyra meglepte a kismamát egy Angelsounds magzati szívhang hallgatóval, ami a legkedvesebb karácsonyi ajándék címet is elnyerte (egy TheraBand zöld labda és néhány babás-mamás könyv mellett)...

Tudjuk hogy az ultrahangot nem érdemes rendszeresen használni, de 1-2 naponta nagyon megnyugtató volt hallani a pici szaporán vérő szívének hangját (amelyet először nem volt könnyű meghallani a bélmozgások és egyéb hasüregi zajok miatt). Az a véleményünk, hogy mindenképpen megérte megvenni! Kismama így nagyon megnyugodott ezáltal, valamint kispapa is nyugodt lehetett mert egy-egy otthoni ultrahangozás csak néhány másodpercig tartott, ami biztosan nem "káros" a babára.

A 20. héttől kezdve a szívhang hallgatót már szinte egyszer sem használtuk, mert a baba egyre gyakrabban és egyre érezhetőbben mozgolódott odabenn, tehát cseppnyi kétségünk sem volt afelől, hogy dobog a kicsi szíve.

Külön bejegyzést érdemel ez a H1N1 téma, mert különösen sok álmatlan éjszakát okozott nekünk annak megítélésre, hogy beoltassuk-e magunkat és hogy nem ártunk-e a babának ezzel. Az Interneten millió vélemény, érv és ellenérv olvasható, így a mi álláspontunk röviden a következő volt. Kismama képviselte az érzelmek és a biztonság szempontokat, míg kispapa inkább logikusan próbált érvelni és felelősségteljes véleményt alkotni.

A kismamát sokkolták a TV híradóban látottak, a sorozatos kismama-lélegeztetőgép hírek és a kismamák veszélyeztetettségét sulykoló felhívások a mielőbbi oltásra. Abban biztos volt, hogy a 12. hétig semmiképpen nem oltatja be magát a baba nagyon fontos fejlődése miatt. Utána azonban kismama nyitott lett volna a H1N1 védőoltásra, azonban kispapa meggyőzte őt arról, hogy nem szabad megkockáztatni az oltást. Bár az igaz, hogy a kismamák immunrendszere sérülékenyebb és így őket érheti legkomolyabban egy elkapott influenza, de az Országos Gyógyszerészeti Intézet (www.ogyi.hu/pandemia/) honlapján fellelhető hivatalosnak elfogadható dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy a "Fluval P esetében sem állnak rendelkezésre adatok a vakcina terhes nők körében történő alkalmazásával kapcsolatban". Ezek szerint az orvosok egy kismamákon nem tesztelt vakcinát javasolnak mindenkinek, csak mert ennek még mindig kisebb a vélt kockázata mint a nem-oltásnak? Sőt, található ott egy Klinikai vizsgálatok menüpont is amely azt mutatja hogy hány főn tesztelték a vakcinát. Kérem szépen erre a gyenge állításra alapozva döntsön mindenki a beoltás mellett?? "A 352 felnőtt, illetve 10 12-18 éves serdülő és 10 3-12 éves gyermek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok értékelése lezárult." Tehát 10 db gyermeken tesztelték? Na, köszöntük szépen, mi nem oltattuk be magunkat egy olyan valamivel amiről fogalmunk nincs hogy egyáltalán mit okoz.

Később még jobban örültünk e döntésünknek, mert egyre több írás, tény és statisztika látott napvilágot arról, hogy ez a H1N1 hiszti leginkább a vakcina-gyártó és a neki segítő lobbi érdekében történt. A média pedig szokás szerint nagyon komoly segítséget nyújtott a lakosság megfélemlítésében...

A kaáli intézeti sikertelenség után nőgyógyászunk, Dr. Csemniczky Gusztáv javaslatára eljutottunk a szintén sokat dícsért János kórházbeli Budai Meddőségi Központba (www.lombik-baby.hu) Dr. Skriba Eszter doktornőhöz. E döntésünk egyik legnyomósabb oka az volt, hogy a Kaáli-ban csak 3-4 hónap múlva lett volna a következő beültetésre időpontunk, de mi semmiképpen nem akartunk addig várni. Megtudtuk hogy csak annyi a szabály, hogy 2 beültetés között 3 hónapnak el kell telnie, ami nálunk azt jelentette, hogy a spontán vetélést követő hónap menstruációja után máris nekifuthattunk a következő petefészek stimulációnak immáron a János kórházban. Általánosságban elmondható, hogy itt szintén nagyon sokan voltak mindig, viszont kiszámíthatóan és folyamatosan haladt a sor. A doktornő nagyon szimpatikus és kedves volt, a kezdetektől fogva minden kérdésünkre részletesen válaszolt és biztatott bennünket.

3. nekifutás (2009. szeptember)
Meg is lett az eredménye mert a nem túl kényelmes injekciós hasbaszúrós kúra után (Gonal F és Ovitrelle) 5 db petesejt érett meg és került leszívásra. Ez az 5 db petesejt egy pillanatra kevésnek tűnt mert a múltkor 12 db érett meg, de a műtétre várakozás óráiban több kismamával a kórteremben elbeszélgetve bizony kiderült, hogy sokaknak 1 azaz egyetlen darab érett petesejt is óriási öröm lenne, tehát a mi 5 db-unkkal igazán elégedettek lehetünk. A visszaültetésre ezúttal nem 5 hanem 3 nap múlva került sor, mert "csak" 2 db petesejt fejlődött jól, így mindkettőt érdemes volt ebben az ideális fejlettségi szinten beültetni. A beültetés előtt monitoron megnézhettük a két legtökösebb kicsi embriót amelyek már egyenként sok-sok sejtesek voltak. Hihetetlen milyen ereje van a természetnek! A biológia órán tanultak ezúttal a szemünk előtt váltak valósággá. Két ivarsejtből egy ÉLET kezdett fejlődni egy csodálatos természeti program szerint... És itt gyorsan említsük meg Kriston Rita embriológus nevét, aki kollégáival együtt a háttérben az egyik legfontosabb munkát végzi: kiválasztanak egy-egy fürge és jól mozgó hímivarsejtet és ügyesen besegítik egy-egy petesejtbe.

A beültetésünk tehát sikerült, az Utrogestan hüvelykapszulát folyamatosan használni kellett a méhen belüli megtapadást segítendő. Ekkor kezdtük el szedni a Femibion magzatvédő vitamint amelyet a mai napig szed a kismama, bár a 12. hét után egy másik Femibion fajtát.

Az október 1-i beültetést követően október 12-én mentünk az első vérvételre aminek az eredményével a doktornő és az embriológus együtt fogadtak, ami ebben a meddőségi központban azt jelentette, hogy az álmunk valóra vált. Azt ezt követő ultrahang vizsgálaton már azt is tudtuk, hogy egy kis szív dobog a kismama pocakjában.

Az első 3 hónap vége, a 12. heti ultrahang
Boldogan, reményekkel telve de végig aggódva teltek a hetek, és a kritikus első 3 hónap leteltekor a 12. heti ultrahangon az alábbi jó eredményeink születtek:
- BPD: 23,3 mm
- CRL: 55,6 mm
- NT: 1,7 mm

Itt kezdődött el az átlagos méreteknek való megfelelni vágyásunk, hiszen ki ne szeretné azt látni hogy a babája időarányosan jól fejlődik. Amikor azonban két ultrahangos vizsgálat egy héten belül az NT értéket 1,7 mm-re ill. 1,0 mm-re mérte, megkérdőjeleződött bennünk a tizedmilliméterek jelentősége. Kiderült, hogy sok múlik a kezelőorvos ügyességén és tapasztalatán...

Minden okunk megvolt a bizakodásra, mert a Kaáli Intézetnek jó neve volt és abban is biztosak voltunk hogy az a rengeteg ember nem tévedhet aki odajár. Az ottani dolgozók szimpatikusak és segítőkészek voltak, de az időpontra való érkezéskori átlagosan másfél órás várakozások ugyanakkor kemények voltak.

1. nekifutás (2009. április)
Kismama eleinte nagyon félt a hasfalba történő injekció saját maga általi beadásától, így minden alkalommal a háziorvos nővérkéje segített. A felírt gyógyszerek 4 napos alkalmazása utáni szokásos kontrollvizsgálaton (vérvétel és ultrahang) kiderült, hogy a kismama hormonszintje olyan magas lett, hogy már az egészsége forgott kockán, így az orvos tanácsára le kellett állnunk a további hormoninjekciókkal. Tehát az első petefészek stimulációnk már korán kudarcba fulladt...

2. nekifutás (2009. június)
Kismama ekkor és itt tanulta meg injekcióstűvel hasbaszúrni magát, mert nem volt kivitelezhető hogy minden nap nővér adja be a napi hormonadagot. Az 1. sikertelen nekifutást követő hónap múlva nem volt akadálya a következő próbálkozásnak. A kezelési terv ezúttal csökkentett hormonadagú volt, a stimuláció rendben zajlott, majd a kitűzött napon kispapa is beleadta a helyszínen az apait, és a kismama 12 db petesejtjével reméltük hogy sok meg is fog termékenyülni néhány nap alatt. Így is lett. Azt javasolták, hogy mivel 9 db petesejt szépen megtermékenyült, ne 3 naposan hanem 5 naposan tegyék vissza a két legfejlettebb embriót. Meglepő hír fogadott minket a transzfer napján mert a 9 babácskánkból csak 2 maradt életben az ötödik napra, amelyeket be is ültettek. Másfél óra után jóleső érzéssel, lassú tempóban és immáron négyen(!) autóztunk együtt haza a Kaáli-ból. Boldogok voltunk és bíztunk a sikerben :-)

Ab missed
A 6. héten az ultrahang megmutatta, hogy a petezsákban egy 3,8mm-es pici embrió látható, aminek ott és akkor nagyon örültünk. Nem tudtuk, hogy ez a méret bizony picike, és sajnos 2 hét múlva egy újabb ultrahangon a doktornő szavai egy életre beivódtak kismama és kispapa emlékezetébe: "Nem látok életjelenséget...". A petezsák üres volt. Nem akartunk hinni a szemünknek és a fülünknek sem! Kész, mindennek vége, a piciny embrió eltűnt, elment tőlünk. A doktornő számára ez rutinszerű lehetett, de számunkra ez az ab missed diagnózis egyenlő volt teljes összeomlással. Rutinszerű méhkaparást javasoltak nekünk, de megtudtuk hogy enélkül a drasztikus "kaparás" nélkül is lehet hogy magától kijön a méh megvastagodott nyálkahártyája, ezért inkább vártunk. És jól tettük mert egyik este a természet tette a dolgát... legalább ennyiben szerencsénk volt, hogy nem kellett kórházba menni emiatt. Bűntudat és kétségbeesés tartott a markában napokig mindkettőnket. Szerencsére elég gyorsan összeszedtük magunkat és érdeklődtünk az újrakezdés mikéntjéről...
 

A baba-projektünk úgy indult, hogy sok-sok sikertelen próbálkozás után orvosunk tanácsára elvégeztettünk egy kórházi hysteroscopia vizsgálatot (altatásos petevezető átjárhatósági beavatkozás) amely kiderítette, hogy kettős petevezeték elzáródás van, tehát "természetes úton nem lehet babánk". Mellbevágó élmény! Kispapa egész életében (32) mindig is ellenzett mindenféle orvosi beavatkozást és gyógyszert, a lombikbaba fogalma pedig csak egy nagyon távoli betegséget jelentett számára. Egészen mostanáig... Szembesültünk ugyanis azzal, hogy bizony számunkra a lombikprogram nyújthat kizárólag segítséget, annak minden nehézségével, hormonkezelésével és esetleges mellékhatásaival együtt.

Öröm az ürömben, hogy az elzáródott petevezetőkkel nem kellett átmennünk az egyébként orvosilag kötelező inszeminációkon, hanem azonnal bele is vághattunk a lombikprogramba. Rengeteg információt gyűjtöttünk az Internetről, fórumokból és természetesen ismerősöktől, majd úgy döntöttünk hogy a budapesti Kaáli Intézet lehet a legjobb megoldás számunkra.

Kedves Kismamák! Ezt a blogot azért hoztuk létre, hogy megosszuk Veletek a saját tapasztalatainkat sok-sok kérdésben, amelyek felmerültek a most 21. magzati hétben lévő első kisbabánkkal kapcsolatban. Nem vagyunk sem orvosok, sem mindentudók, csak szerető kismama és kispapa akiknek lombikprogram keretén belül sikerült a csoda. Végigmentünk sok-sok kétségen, idegőrlő várakozásokon, vizsgálatokon és aggódáson, míg eljutottunk a mai napig amikor 21. hetesen 2010 június közepére várjuk a kis Nellit.