Minden okunk megvolt a bizakodásra, mert a Kaáli Intézetnek jó neve volt és abban is biztosak voltunk hogy az a rengeteg ember nem tévedhet aki odajár. Az ottani dolgozók szimpatikusak és segítőkészek voltak, de az időpontra való érkezéskori átlagosan másfél órás várakozások ugyanakkor kemények voltak.

1. nekifutás (2009. április)
Kismama eleinte nagyon félt a hasfalba történő injekció saját maga általi beadásától, így minden alkalommal a háziorvos nővérkéje segített. A felírt gyógyszerek 4 napos alkalmazása utáni szokásos kontrollvizsgálaton (vérvétel és ultrahang) kiderült, hogy a kismama hormonszintje olyan magas lett, hogy már az egészsége forgott kockán, így az orvos tanácsára le kellett állnunk a további hormoninjekciókkal. Tehát az első petefészek stimulációnk már korán kudarcba fulladt...

2. nekifutás (2009. június)
Kismama ekkor és itt tanulta meg injekcióstűvel hasbaszúrni magát, mert nem volt kivitelezhető hogy minden nap nővér adja be a napi hormonadagot. Az 1. sikertelen nekifutást követő hónap múlva nem volt akadálya a következő próbálkozásnak. A kezelési terv ezúttal csökkentett hormonadagú volt, a stimuláció rendben zajlott, majd a kitűzött napon kispapa is beleadta a helyszínen az apait, és a kismama 12 db petesejtjével reméltük hogy sok meg is fog termékenyülni néhány nap alatt. Így is lett. Azt javasolták, hogy mivel 9 db petesejt szépen megtermékenyült, ne 3 naposan hanem 5 naposan tegyék vissza a két legfejlettebb embriót. Meglepő hír fogadott minket a transzfer napján mert a 9 babácskánkból csak 2 maradt életben az ötödik napra, amelyeket be is ültettek. Másfél óra után jóleső érzéssel, lassú tempóban és immáron négyen(!) autóztunk együtt haza a Kaáli-ból. Boldogok voltunk és bíztunk a sikerben :-)

Ab missed
A 6. héten az ultrahang megmutatta, hogy a petezsákban egy 3,8mm-es pici embrió látható, aminek ott és akkor nagyon örültünk. Nem tudtuk, hogy ez a méret bizony picike, és sajnos 2 hét múlva egy újabb ultrahangon a doktornő szavai egy életre beivódtak kismama és kispapa emlékezetébe: "Nem látok életjelenséget...". A petezsák üres volt. Nem akartunk hinni a szemünknek és a fülünknek sem! Kész, mindennek vége, a piciny embrió eltűnt, elment tőlünk. A doktornő számára ez rutinszerű lehetett, de számunkra ez az ab missed diagnózis egyenlő volt teljes összeomlással. Rutinszerű méhkaparást javasoltak nekünk, de megtudtuk hogy enélkül a drasztikus "kaparás" nélkül is lehet hogy magától kijön a méh megvastagodott nyálkahártyája, ezért inkább vártunk. És jól tettük mert egyik este a természet tette a dolgát... legalább ennyiben szerencsénk volt, hogy nem kellett kórházba menni emiatt. Bűntudat és kétségbeesés tartott a markában napokig mindkettőnket. Szerencsére elég gyorsan összeszedtük magunkat és érdeklődtünk az újrakezdés mikéntjéről...